Jump to content
Poetry Magnum Opus

József Attila: A Dunánál (The Danube)


dedalus
 Share

Recommended Posts

With heartfelt thanks to Agnes Pongracz

Berze Grammar School, Gyongyos,

without whom the introduction to the poetry of Jozsef Attila,

not to mention the Hungarian language,

would not have been possible.

 

József Attila: A Dunánál

 

A rakodópart alsó kövén ültem,

néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.

Alig hallottam, a sorsomba merülten,

Hogy fecseg a felszín, hallgat a mély.

Mintha szívemből folyt volna tova,

Zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.

 

I sit on the quayside by the landing,

a melon rind comes drifting on the flow,

I reflect on my fate, quietly observing

surface ripples, sensing the calm below;

as if my heart had been at the source

of the troubled, wise old Danube, mighty force.

 

Mint az izmok, ha dolgozik az ember,

Reszel kalapál, vályogot vet,ás,

Úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedt el

Minden hullám és minden mozdulás.

S mint édesanyám, ringatott, mesélt,

S mosta a város minden szennyesét.

 

Like your muscles at work if you lift an axe,

or go to harvest, hammer, or dig a grave,

so does the water tighten, surge, relax,

on its rolling current, the breeze-blown wave;

like a child, mother-dandled, tale-told, caressed,

washing away the dirt from Budapest.

 

És elkezdett az eső cseperészni,

de mintha mindegy lett volna, el is állt.

És mégis, mind aki barlangból nézi

A hosszú esőt-néztem a határt:

Egykedvű, örök eső módra hullt,

Színtelenül, mi tarka volt a múlt.

 

A drizzle started, dampening the morning,

but it wasn't really trying and stopped again.

Looking out, like someone under an awning

who watches the rain - I gazed over the plain;

a twilight that seems it may infinitely last,

greyness over all that once shone, the past.

 

A Duna csak folyt. És min a termékeny,

Másra gondoló anyának ölén

A kisgyerme, úgy játszadoztak szépen

És nevetgéltek a habok felém.

Az idő árján úgy remegtek ők,

Mint sírköves, dülöngő temetők.

 

The Danube flows. And like a tiny child

dreaming happily on a loving mother's knee,

cradled and embraced, gently smiled upon,

each playful ripple seems to wave at me;

but all shudders on the flood of past events

like tumbling tombstones, dead monuments.

 

Én úgy vagyok, hogy már százezer éve

nézem,amit meglátok hirtelen.

Egy pillanat, s kész az idő egésze,

Mint százezer ős szemlélget velem.

 

A hundred thousand years I have been gazing

without seeing what there is to see.

A flash, suddenly time is fully-grown, embracing

what generations have known, now shown to me.

 

Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak,

Öltek öleltek, tették,ami kell.

S ők látják azt, az anyagba leszálltak,

Mit én nem látok, ha vallani kell.

 

I see even the unseen, a people defending,

embracing, digging, murdering, trying to make a living.

I see them now, into cold death descending,

I can see, I am here to testify.

 

Tudunk egymásról,mint öröm és bánat.

Enyém a múlt és övék a jelen.

Verset írunk-ők fogják a ceruzámat

S én nézem őket és emlékezem.

 

We must relate, like the blesséd to the damn’d,

but to me is the past and to them is today;

We write poems together - my pencil in their hand,

I sense them, listen, remember what they say.

 

Anyám kún volt, az apám félig székely,

Félig román, vagy tán egészen az .

Anyám szájából édes volt az étel,

Apám szájából szép volt az igaz.

Mikor mozdulok ők ölelik egymást.

Elszomorodom néha emiatt-

Ez az elmúlás. Ebből vagyok.”Meglásd,

Ha majd nem leszünk!…” -megszólítanak.

 

Mother was Kún, Father was Székely,

partly, or maybe, pure Romanian.

From Mother's lips the food was sweet and tasty,

from Father's lips the truth was radiant.

They embrace again, my memories now go stirring

to fill my heart with deep melancholy:

we are mortal. I am alone, these thoughts re-occurring,

"Just wait, (they say) we'll all soon be gone!..." -

 

Megszólítanak, mert ők én vagyok már;

Gyenge létemre így vagyok erős,

Ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,

Mert az őssejtig vagyok minden ős-

Az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik:

Apám- s anyámmá válok boldogon,

S apám,anyám maga is kettéoszlik

S én lelkes Eggyé így szaporodom!

 

They call, I know we are one: this one-ness

has helped make me strong, for I remember well

that I am every parent in the boundless

succession to the primal single lonely cell.

I become my own father and mother

when my father and mother, procreating,

create me and none other!

 

A világ vagyok-minden, ami volt, van:

A sok nemzetség mely egymásra tör.

A honfoglalók győznek velem holtan,

S a meghódoltak kínja meggyötör.

Árpád és Zalán, Werbőczy és Dózsa-

Török,tatár,tót, román kavarog

E szívben, mely e múltnak már adósa

Szelíd jövővel -mai magyarok!

 

I am the world - the old and endless story:

clan fighting clan for creed, for guile or greed.

I march among conquerors in all their glory,

I suffer with the conquered in abject defeat.

Árpád and Zalán, Werböczi and Dózsa:

Slavs, Mongols, Turks, all the hordes of barbarians.

With me, come redeem this long tale of misery

and face a gentle future - as new Hungarians!

 

…Én dolgozni akarok. Elegendő

harc, hogy a multat be kell vallani.

A Dunánál, mely múlt, jelen,s jövendő,

Egymást ölelik lágy hullámai.

A harcot, amelyet őseink vívtak,

Békévé oldja az emlékezés

S rendezni végre közös dolgainkat,

Ez a mi munkánk; és ez nem kevés.

 

...I want to work. It's hard for human nature

to make a real confession of all that we've done.

The Danube, which is our past, our present and our future,

has pulled us in, tenderly, as its swift waters run.

From the blood of our fathers shed in former wars

flows peace, a common memory and mutual regard,

a promise of order, a tolerant way to live.

This is our task. It will be hard.

------------------------------------------------------------------------

 

Again, all credit to Agnes Pongracz who brought this poem to my non-Hungarian attention. All I have really done is to take astonishing liberties with her excellent initial translation (http://www.iearn.hu/balkans/bpeople/jozsefa.htm) and to make totally uncalled for revisions because I was silly enough to think I could rewrite Hungarian when the only words I know are Keleti Pu (North Station ... Budapest) ... well, never mind what I thought I could do. In the event, it was a labour of love to bring this guy, Jozsef Attila, to the attention of friends. If this causes people to seek out other poems or more information on the man then I reckon my work is somewhat justified.

Drown your sorrows in drink, by all means, but the real sorrows can swim

Link to comment
Share on other sites

  • 4 years later...

Hi Brendan, After reading your disclaimer at the bottom of the post, I'm really not sure who wrote this but I am glad you shared it 4 years ago and tonight I stumbled upon it, It is really quite beautiful. Thank you.

~~Tink

~~ © ~~ Poems by Judi Van Gorder ~~

For permission to use this work you can write to Tinker1111@icloud.com

Link to comment
Share on other sites

Join the conversation

You can post now and register later. If you have an account, sign in now to post with your account.
Note: Your post will require moderator approval before it will be visible.

Guest
Reply to this topic...

×   Pasted as rich text.   Paste as plain text instead

  Only 75 emoji are allowed.

×   Your link has been automatically embedded.   Display as a link instead

×   Your previous content has been restored.   Clear editor

×   You cannot paste images directly. Upload or insert images from URL.

 Share

×
×
  • Create New...

Important Information

By using this site, you agree to our Guidelines.